Kiállítás valós térben, a Bárczi Gusztáv karon
A Regényi Enikő és Nagyné Schiffer Csilla által rendezett kiállítás rövid bemutatása
A „Non Omnis moriar” / „Nem halok meg egészen”. A Ranschburg Pál és a magyar gyógypedagógia c. időszakos kiállítás 2019 november 21. és 2020. április 7 között volt látogatható az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán, a Gyógypedagógia-történeti Gyűjtemény bemutatótermében. A Magyar Pszichológiai Társaság 2020-at Ranschburg Pál emlékévnek nyilvánította, születésének 150. és halálának 75. évfordulója alkalmából. A kiállítás az emlékév keretébe illeszkedett.
A kiállítást Regényi Enikő és Nagyné Schiffer Csilla rendezte. Közremúködők voltak: Bebtó Magdolna, Bergmann Krisztina, Bodorné Németh Tünde, Darvai Tibor, Nagyné Schiffer Csilla, Perlusz Andrea, Regényi Enikő Mária, Szaffner Gyula, Számadó Zsuzsanna, Várnai Eszter. A kiállítás A Gyógypedagógia Fejlesztéséért Alapítvány támogatásával valósult meg.
Forrás:
Ranschburg Pál „Az emberi tévedések törvényszerűségei. A magasabb szellemi működések helyes vagy téves voltát megszabó törvényekről ép fogyatékos és beteg állapotokban”, 1937, 8.o.
A kiállítás belső tere, az ELTE Bárczy Gyula Gyógypedagógiai Karán, a Gyógypedagógia-történeti Gyűjtemény múzeumi bemutatótermében
A kiállítás belső tere, az ELTE Bárczy Gyula Gyógypedagógiai Karán, a Gyógypedagógia-történeti Gyűjtemény múzeumi bemutatótermében
Forrás:
Ranschburg Pál „Az emberi tévedések törvényszerűségei. A magasabb szellemi működések helyes vagy téves voltát megszabó törvényekről ép fogyatékos és beteg állapotokban”, 1937, 8.o.
A kiállítás helyszínét és a Ranschburg által felfedezett homogén gátlás jelenségét bemutató videó.
„Nem halok meg egészen” – A „Ranschburg Pál és a magyar gyógypedagógia” című kiállítás rövid bemutatása
Regényi Enikő Mária – Nagyné Schiffer Csilla
A „non omnis moriar” Ranschburg Pál emlékkötetben (szerk. Szokolszky Ágnes és Takács István, 2020) megjelent azons című tanulmány kivonata
A kiállítás létrejötte és üzenete
„Úgy érzem, életem vonala most újabban hirtelen erősen, meredeken kezd lejteni lefelé s mégis: non omnis moriar”, írta Ranschburg Pál 1941-ben újra elkészített végrendeletében. „Non omnis moriar”, vagyis: „Nem halok meg egészen”.
E horatiusi gondolatot vésték sírjára tanítványai, ezt erősítették meg tanítványainak tanítványai, amikor 1992-ben emléktáblát avattak Ranschburg egykori Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratóriumának otthont adó Mosonyi utcai épületen, és ezt választottuk kiállításunk címéül 2019-ben, amikor az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának Gyógypedagógia-történeti Gyűjteményében Ranschburg emlékkiállítást szerveztünk.
Az anyag összeválogatása során a gyógypedagógiai kapcsolódási pontok bemutatására
igyekeztünk fókuszálni
Nem veszítettük szem elől a következőket:
„Az ideálisan normális ember csak mesterséges csiszolat, amelyet a természet még nem alkotott, de amelyet megközelíteni mintha minduntalan megkísérelne. Ideál, amelyet helyes, ha minduntalan magunk elé képzelünk, s mely felé törekszünk, de mellyel egyenlőnek se magunkat, se embertársunkat ne képzeljük.”
(R. P. 1923. Az emberi elme II., Pantheon, Budapest, 251p.)
A tárlaton nagyméretű kivetítőn volt látható a Ranschburg Gyógypedagógiai-Pszichológiai Laboratóriumának otthont adó Mosonyi utcai első kisegítő iskola épülete. Itt volt az az előadóterem, ahol a kor gyógypedagógus hallgatói meghallgathatták például Ranschburg A beszédszervek és az összes érzékszervek bonc- és élettana című kurzusát 1904-től. A tárlókban bepillantást adtak Ranschburg tantárgyainak –saját maga által írott – szakirodalmába, így az 1908-ban kiadott A gyermeki elme ép és rendellenes működése, egészségtana és védelme, vagy az 1923-ban megjelent Az emberi elme című kétkötetes művébe.
Ranschburg a gyógypedagógus alapképzésben végzett több évtizedes (1904-27) oktatói tevékenysége mellett 1921-ben A gyógypedagógiai szeminárium gyermekpsychológiai továbbképző tanfolyamán is előadás-sorozatot hirdetett. Itt bemutatta a kísérleteit, valamint azok gyakorlati alkalmazását a számolási képesség, az olvasóképesség, az írás, a rajzolás képessége, a kombináló képesség, az intelligencia vizsgálatok, a testi erő, a figyelőképesség és az értelem és akarat területén a „normálisoknál” és a „fogyatékosoknál”.
Az ehhez kapcsolódó anyagok mellett a kiállításon beleolvashattunk az orvosok és pedagógusok számára készített A gyengetehetségű és a gyengeelméjű iskolásgyermekek című művének esetleírásaiba, és a bemutatott gyerekek emlékezetvizsgálatainak eredményeibe.
A tárlat Ranschburg kísérleti eszközei és vizsgálatai közül részletesen bemutatta az emlékezetvizsgálatot, és annak saját fejlesztésű eszközét, a „mnemometert”. A kiállítási anyag kitért a kor első nemzetközi gyógypedagógiai kongresszusaira, amelyeken Ranschburg és munkatársai rendszeresen beszámoltak kutatási eredményeikről. Megtekinthettük azt az 1916-ban Berlinben megjelent Ranschburg kötetet, amelynek köszönhetően a német gyógypedagógia mind a mai napig legaszténiának és aritmaszténiának nevezi az olvasási és számolási zavart Ranschburg nyomán. Beleolvashattunk gyógypedagógiáról írott, 1909-es Elmélkedéseibe, amelyben egyebek mellett a gyógypedagógia első átfogó hazai definícióját is megadta.
A tárlat felidézte a gyógypedagógia tudományterületén működő Ranschburg- tanítványok hosszú sorát.
Ranschburg Pál gyógypedahógiai munkásságáról további részletek találhatóak a virtuális kiállítás 3. szobájában, ITT.