Benedek László
1887. szeptember 5. (Belényes) –
1945. szeptember 6. (Kitzbühel, Ausztria)
Ideggyógyász, pszichológus, a magyarországi eugenika egyik képviselője. Tudományos munkássága az elmekórtan, az ideggyógyászat, az orvosi lélektan, a társadalompszichológia, a törvényszéki elmeorvos-szakértői véleményezés számos kérdését ölelte fel. A kolozsvári egyetemen Apáthy István intézetében sajátította el a legkorszerűbb szövettani vizsgálati módszereket. 1910-ben megszerezte orvosdoktori oklevelét. Ezt követően az egyetem Kórbonctani Intézetében Buday Kálmán, majd az Ideg- és Elmekórtani Intézetben Lechner Károly professzor mellett volt gyakornok. 1911 folyamán külföldi tanulmányúton járt, ezalatt neves intézetekben hónapokat töltött, s személyes szakmai ismeretségeket kötött (több nyelven beszélt). Az első világháborúban 1914-től zászlóaljorvosként megsebesült a galíciai fronton. Felépülését követően 1917-ben megszerezte magántanári képesítését a kolozsvári egyetem orvosi karán az ideggyógyászat tárgyköréből. 1917-ben ismét a fronton, egy hadikórház idegosztályát kellett vezetnie. 1918-ban a kolozsvári tartalékkórház osztályvezetőjeként dolgozott, a spanyol járvány idején. 1920-ban Purjesz Béla magántanárral orvosi lapot indított „Erdélyi Orvosi Lap” címen. 1921 októberében Lechner professzor jelöltjeként a debreceni egyetem Elme- és Ideggyógyászati Klinikájának igazgatójává nevezték ki.
1928-ban alapító tagja volt a Magyar Pszichológiai Társaságnak. 1931-ben megválasztották a Társaság elnökévé (e tisztséget két cikluson keresztül viselte). 1935-1936-ban a debreceni egyetem rektora volt. 1936 augusztusában kinevezték Budapestre, az Elme- és Idegkórtani Klinika igazgatójává, ezt az állást 1944-ig töltötte be. A nemzetközi szakmai kapcsolatok építésében erőteljesen közreműködött. Bécsben és Uppsalában tartott előadásokat, 1933 szeptemberében a londoni nemzetközi ideggyógyász kongresszus igazgatói tanácsában Magyarország képviselője volt. Kapcsolatban állt a Nemzetközi Eugenikai Szövetség elnökségével. 1934 augusztusában a londoni székhelyű Nemzetközi Antropometria Committee pszichiátriai tanácsadónak kérte fel. 1944 áprilisában Budapest első bombázásakor házuk telitalálatot kapott, és második felesége, Zilahy Irén (ismert színésznő) is meghalt. (Első felesége Chorin Ilona, a nagyiparos Chorin Ferenc lánya volt.) E tragédia Benedek Lászlót megtörte. Szálasi hatalomra jutásának reggelén elhagyta Magyarországot. Svédországba akart emigrálni, de Ausztriában rekedt. Súlyos depresszió vett erőt rajta, s egy tiroli nyaralóhely szanatóriumában szíven lőtte magát.
Publikációk (válogatás)
Az eugenikai törekvések Magyarországon. (Továbbképző előadás) Magyar Orvos, 8. szám, 200–201. (1931).
A cselekvő eugenikának és a psychiátriának öröklésbiológiai és orvosi vonatkozásai. A Monatschrift Ungarischer Mediziner, 10., 1–72. p. Druckerei der Pester Lloyd-Gesellschaft (1931)
Időszerű adatok az elimináló eugenica kérdéssphaerájához. Orvosok és gyógyszerészek Lapja, 5. szám, 98–101. Oldalak (1934)
Források
Benedek László (ideggyógyász). In Wikipedia, The Free Encyclopedia. Letöltve: 2021.06.17.,
https://hu.wikipedia.org/wiki/Benedek_L%C3%A1szl%C3%B3_(ideggy%C3%B3gy%C3%A1sz)
Benedek László. Névpont. Letöltve: 2021.06.17.,
https://www.nevpont.hu/palyakep/benedek-laszlo-6e7d2
Benedek László. Arcanum. Letöltve: 2021.06.17.,
https://www.arcanum.com/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/b-74700/benedek-laszlo-74ADC/
Erős, F. (2015). A nemzetpolitikai lélektantól a tudományos fajelméletig. Socio. hu Társadalomtudományi Szemle, (2), 67-85.
http://real.mtak.hu/33572/1/eros67.pdf