Békésy György 1899. június 3-án született Budapesten dr. Békésy Sándor és Mazaly Paula három gyermeke közül az elsőként. Édesapja Kolozsvárott született erdélyi nemesi család sarjaként, a Kolozsvári Egyetem tanára volt a századfordulón, majd diplomata pályára lépett. A diplomata édesapa változó állomáshelyei érdekes gyermekkort jelentettek Békésy Györgynek. Fiatal éveiben művészek és más jelentős emberek vették körül. A Békésy család több tagja nemességgel rendelkezett, és ezt 1913-ban kiterjesztették dr. Békésy Sándorra és gyermekeire. Tudatába beépült az, hogy mit jelent erdélyi nemes család leszármazottjának lenni. Mint általában a külföldre került magyar személyiségek, ő is átírta a keresztnevét és publikációit is Georg von Békésy néven jegyezte. Magyarul Békésy Györgyként használta a nevét.

Édesapja a az Osztrák–Magyar Monarchia diplomáciai testületében Európa különböző fővárosainak nagykövetségein teljesített szolgálatot, emiatt a családnak folyton költözködnie kellett. Az elemi iskolát Pécsett, majd Münchenben (1904–1909) végezte, de a nyolcosztályos gimnáziumot már Konstantinápolyban, egy francia nyelvű jezsuita tanintézményben kezdte el. Négy év után a család 1913-ban, az ifjútörökök államcsínye után hazaköltözött. Rövid budapesti tartózkodás után Svájc következett. Itt érettségizett 1916-ban, 17 éves korában. Miután az egyetemre csak 18 éves korban lehetett jelentkezni, egy éven át műszerésztanonc lett Zürichben, ahol megtanulta a finom, precíziós munkát az órásmesterétől. A család számos tagjában élő művészi hajlam benne is megnyilatkozott. Zenei tanulmányokat folytatott, hallása és rajzkészsége fejlett volt, de végül a természettudományok vonzották. 1917 őszén beiratkozott a Berni Egyetemre, ahol matematikát, fizikát, csillagászatot, és főleg kémiát tanult. 1921-ben vegyész oklevelet szerzett.

Ezután hazaköltöztek Budapestre, a Pázmány Péter Tudományegyetemen doktorált fizikából 1923-ban Tangl Károlynál, aki Eötvös Loránd utóda volt az egyetemen. Az I. világháborút követő gazdasági és társadalmi felfordulás éveiben nehéz volt kutatói munkát találni, és ugyancsak ebben az évben, 1923-ban elveszítette édesapját is. Ebben a nehéz élethelyzetben állásajánlatot kapott, az állampolgárság ajánlatával Svájcban, de nem hagyta el Magyarországot, mert segíteni kívánta az ország újjáépítését. Politikával nem foglalkozott. A Postakísérleti Állomás laboratóriumában kezdett el dolgozni, távközléssel kapcsolatos és akusztikai kutatásokat végzett, egészen 1948-ig. Magyari Endrével közösen dolgoztak ki egy akusztikai rendszert, amely a terem utózengési idejének meghatározásától kezdve az elektroakusztikai eszközök elhelyezésének módjáig terjedt. Az 1928-ban avatott Magyar Rádió stúdióinak akusztikus tervezését is ő végezte el. 1935-ben a nagyzenekari előadásokra kiépített 6-os stúdió akusztikai kialakítását is ő tervezte, Dohnányi Ernő főzeneigazgató közreműködésével. 

A Postakísérleti Állomáson feladata volt a telefonok hangátvitelének tökéletesítése és a telefonkészülék hallgatójának fejlesztése. Ennek megértéséhez meg kellett ismernie a fül mechanizmusát (ezen a téren az ismeretek ekkor még hiányosak voltak). Ennek érdekében biológiai és anatómiai tanulmányokat folytatott. Publikációit, eredményeit külföldön is elismerték. 1933-ban a Tudományegyetem magántanárává habilitálták, 1939-ben az Akadémia levelező tagjává választotta. 1940-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Gyakorlati Fizika tanszékének a vezetője lett. Eközben megtartotta főmérnöki állását a Postakísérleti Állomáson – egyszerre két laboratóriumban dolgozott életének ebben a produktív szakaszában. Rendszeresen együttműködött az állomással szomszédos repülőkórházzal. Az orvosokkal közösen végzett hallásvizsgálatokat, igyekezett a halláskárosodás okait meghatározni, és a gyógyításukra módszert kidolgozni. Új kísérleti módszereket alkalmazott kutatásai során. Szeretett saját kezével dolgozni, mikroszkópot is épített, és maga készítette el a belső fül felnagyított modelljét. Boncolásos technikával a dobhártyára apró tükröket ragasztott, és a róluk visszaverődő fényt felnagyítva vizsgálta a hanghatás magassága és erőssége által kiváltott rezgéseket. Vizsgálataihoz valódi emberi fülre, ill. koponyákra is szüksége volt. 1974-ben megjelent önéletrajzi írásában megemlíti, hogy az egyetemen egy bennfentes jóindulatából időnként kapott egy-egy emberfejet a hullakamrából, amelyet villamoson, az aktatáskájában szállított a laboratóriumába.

Tudományos munkája mellett műértő és műgyűjtő is volt. Budapest jónevű régiségkereskedői már a 30-as években kérték a professzor véleményét régi bútorok, hegedűk, fából és bronzból készült tárgyak korát és eredetiségét illetően. Közben zajlott a második világháború, Magyarország területe felé közeledtek a harcok. 1944. április 3-án bombatámadás érte a Postakísérleti Állomás épületét, és benne laboratóriumát. Az egyetemi laboratórium berendezéseit, műszereit diákjai segítségével elrejtette, így sikerült megmenteni sok műszert a háború pusztításai elől. A háború után újult erővel fogott munkához. 1945-ben az MTA rendes tagja lett. 1946-ban Szent-Györgyi Albert után másodikként elnyert egy magas akadémiai kitüntetést („Marczibányi-jutalom”).

A negyvenes évek végén egyéves kutatói ösztöndíjat kért és kapott a svéd Karolinska Intézetbe, és 1946 őszén Stockholmba utazott. Itt fejlesztette ki végleges formáját annak az audiométernek, melyet az ő nevével fémjelezve a mai napig gyártanak és használnak a világban. 1947 őszén meghívást kapott S.S. Stevenstől, a Harvard Egyetem Pszichoakusztikai Laboratóriumának vezetőjétől, amelynek elfogadásához engedélyre volt szüksége. Az 1947/48-as tanévre az engedélyt még megkapta, a hosszabbításra beadott kérelmét viszont már elutasították az Ortutay Gyula vezetése alatt álló minisztériumban. Ezután nem tért vissza Magyarországra. Következményképpen feketelistára került, 1949-ben akadémiai tagságát megszüntették.

Békésy az elkövetkező 16 évben a Harvardon dolgozott. Módja volt fejlett technikát használni és állatkísérleteket folytatni, az ember és a majom fülének összehasonlító vizsgálatára. S. S. Stevens jelölte őt önzetlenül a Nobel-díjra, miközben maga is várományosa volt a magas kitüntetésnek. 1961-ben a belsőfül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos fölfedezéseit orvosi Nobel-díjjal jutalmazták. A kutatások jelentős részét, amelyekért Nobel-díjat kapott, Magyarországon végezte az 1930-as években és az 1940-es évek első felében. Mivel azonban disszidensnek tekintették, az 1961-es orvosi Nobel-díjáról szűkszavúan számolt be a korabeli magyar sajtó.

Az Egyesült Államokban kiszélesítette kutatási területét: a látás és általában minden érzékelés közös tulajdonságait, például az úgynevezett oldalirányú gátlást tanulmányozta. 1966-ban leégett a Harvard Egyetemen működő laboratóriuma, és miután ekkor már nem érezte jól magát ott, a következő évben elfogadta a Hawaii Egyetem (Honolulu) meghívását. A Hawaii Telefontársaság által felszerelt Laboratory of Sensory Science vezetője lett. Időközben a közép-amerikai indián kultúrák nemzetközileg elismert szakértőjévé is vált, értékes gyűjteményét a Nobel-alapítványra hagyta. Életének utolsó hat évét itt töltötte, végső éveiben súlyosan betegen, rákkal küzdve. Sohasem nősült meg, egész életében a kutatásnak élt, csendes, visszahúzódó természetének megfelelően. Hamvait kívánsága szerint a Csendes-óceánba szórták, ősi polinéz szokás szerint.

Békésynek sikerült nagyon precíz technikával behatolnia a belsőfülbe (a csigába), és közvetlenül tanulmányozni működését. Ő volt az első a világon, aki feltárta a belsőfül működését. Rámutatott arra, hogy az itt lévő hártya nem feszített, tehát a hang ezen a szakaszon hullámokkal terjed, és nem rezgésekkel – ezzel fontos anatómiai kérdésre tett pontot. Kimutatta az addig nem ismert „haladó folyadékhullámok” létezését a csigában és bizonyította, hogy a csigában a hang érzékelésekor nem szabályos állóhullámok alakulnak ki, hanem egy „vándorhullám” halad végig, amelynek amplitúdója a frekvenciától függően a mintegy 30 mm hosszú járat más-más helyén éri el a maximumát. Ezzel megcáfolta Helmholtz elméletét. Azt is megmutatta, hogy az alaphártyán a hanghatásnak a nyers érzékelése történik, és az oldalirányú gátló hatás a zörejeket és egyéb zavaró hatásokat elnyomva, csak a lényeges hangingerületeket juttatja tovább az agyba. Az akusztikai kutatások meghonosítója lett.

Tudományos eredményei, tanulmányai külföldön a Nobel-díj megszerzése előtt is figyelmet keltettek. Sorra kapott meghívásokat, díjakat, akadémiai tagságokat. Többek között a berni és a münsteri egyetem tiszteletbeli doktorrá avatta, megkapta a német Otológiai Társaság Leibnitz-díját, a Német Fülészeti Társaság Denker-díját, majd a Guyot-díj nagy aranyplakettjét. A háború után elnyerte az Amerikai Akusztikai Társaság aranyérmét.

Tudományos cikkeinek a száma meghaladja a kétszázat. Összefoglaló munkát nem írt, a neve alatt kiadott, 1960-ban megjelent 750 oldalas Experiments in Hearing című munkája még ma is alapműnek számít. 1967-ben egy további könyve jelent meg Sensory Inhibition címen, amely angolul tartott előadás-sorozatának gyűjteménye.

Források

Bödők Zsigmond (2005) Nobel-díjas magyarok. Nap Kiadó, Dunaszerdahely https://mek.oszk.hu/08400/08484/08484.pdf

Dániel József (1990). Arcanum. A múlt magyar tudósai https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/MuMaTu-a-mult-magyar-tudosai-1/bekesy-gyorgy-A4C/

Tarnóczy T. (1973). Békésy György (1899-(972). Fizikai Szemle, 23/5, 129-33. 

Tarnóczi Tamás (1992). Kiegészítések Békésy György életrajzához. Fizikai Szemle, 6, 201- 208.

http://fizikaiszemle.hu/old/archivum/fsz9206/tar9206.html#n1

Vincze János (2020). A Nobel-díjas nemes Békésy György magyarságtudata

Polgári Szemle, 16. évf. 4–6. szám, 230–242., 

Magyar Életrajzi Lexikon, online: https://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01408.html 

Konstantinápoly, Törökország- alsófokú tanulmányok

Bern, Svájc – gimnáziumi tanulmányok

Budapest –egyetemi tanulmányok, lakó- és munkahelyek

Boston, USA – Harvard Egyetem, lakó- és munkahely

Hawai, USA – Hawaii Egyetem, lakó- és munkahely

Magyari Endre – gépészmérnök, postamérnök, munkatárs

Nagy Dezső – orvos, munkatárs

Stevens, Stanley S. – tudóstárs, ajánlója a Nobel-díjra

Tangl Károly – fizikus professzora

Tarnóczi Tamás – akusztikus, tanítvány

Zwislocki, Jozef – fizikus kolléga

1968-ban Békésy György így emlékezett vissza az 1922-23-ban Budapesten, Tangl Károly irányításával töltött doktoranduszi évekre:

(forrás: Radnai Gyula, 1999, A megfigyelés öröme, http://www.termeszetvilaga.hu/tv99/tv9906/bekesy1.html)

„A budapesti egyetem igen különbözött a bernitől… A laboratórium igazgatója – Tangl professzor előtt – Eötvös volt. Sohasem találkoztam vele (Eötvös Loránd 1919-ben meghalt), a technikusával azonban többször is. Valahányszor elvégeztem vagy hozzákezdtem egy kísérlethez, azt mondta, hogy a kegyelmes úr nem így csinálná. Néha igaza is volt. Így tudtam meg, hogyan gondolkozott és dolgozott Eötvös, és ismét csak azt mondhatom, hogy egy probléma több, különböző oldalról való makacs megközelítésének egyszerűsége volt az, amely Eötvöst a világ kimagasló tudósainak egyikévé tette...”

Békésy önéletrajzi írásaiból idézi Marx György, 1999, 354.o.:

„Visszatekintve Magyarországon eltöltött éveimre mondhatom, hogy sokkal alapvetőbb és sokkal fontosabb kutatásokat végeztem ott, mint később az Egyesült Államokban. De eredményeim sokkal gyorsabban nyertek elismerést Amerikában.”

Miután 1949-ben nem tért vissza Magyarországra, disszidensnek számított. Emiatt ebben az évben akadémiai tagságát megszüntették. Ettől kezdve Békésy nevét nem volt ajánlatos emlegetni azon más tudósokéval együtt, akik a Rákosi-rendszerben hagyták el az országot. Halála után nyolc évvel rehabilitálta őt az MTA.

Az 1970-es évek közepétől megjelent a rá való hivatalos emlékezés. Díjakat neveztek el róla: a magyar Békésy-díjat az Optikai, Akusztikai és Filmtechnikai Tudományos Egyesület alapította 1977-ben, s azóta évenként odaítéli. A Postakísérleti Intézet 1979. június 4-én a volt munkahelye falán emléktáblát avatott föl és létesítettek egy Békésy emlékérmet születésének 80. évfordulója alkalmából. A Magyar Rádió egy emléktábláján szintén szerepel a neve. Az Egyesült Államokban 1985-ben alapítottak Békésy-díjat, szigorú feltételekkel, ezért nem kerül kiadásra minden évben. Pécsett 2011. június 7-én emléktáblát helyeztek el annak az iskolának a falára, ahol a 4 elemit végezte (Ágoston tér 6.).

Intézményeket és labortóriumot neveztek el róla: Békésy György Szakközépiskola, Budapest; Békésy György Akusztikai Kutatólaboratórium, Budapesti Műszaki Egyetem Távközlési és Telematikai Tanszék; Békésy Laboratory of Neurobiology, Pacific Biomedical Research Center, University of Hawaii.