IV pszichológiatörténet | Magyar Pszichológiatörténeti Múzeum

Pszichológiatörténet

IV. A tér beszűkülése – szélsőjobbra tolódás és a második világháború

A pszichológia helyzetét alapvetően befolyásolta a szélsőjobboldal térnyerése, majd a náci Németország mellé csatlakozás a II. világháborút megelőzően és a háború alatt. Az ú.n. zsidótörvények egyre erőteljesebben korlátozták a zsidó lakosság életét. Fajvédő egyesületek, szakmai szervezetek sora alakult, amelyek származási listákat állítottak fel és a szellemi és gazdasági élet „zsidótlanításáért” küzdöttek. Az 1930-as évektől megszaporodtak az antiszemita incidensek, erőszakos megnyilvánulások. A zsidó származású pszichológusok közül sokan az emigrációt válsztották. Akik maradtak, azok kikerültek állásukból. Ezzel együtt az 1944 október 19-i nyilas hatalomátvételig Magyarországon viszonylagos béke és nyugalom uralkodott. Az ezt követő hónapok azonban a magyar történelem holokauszthoz vezető, mérhetetlen szenvedéseket hozó időszakát hozták.

Nemzetkarakterológiai, nacionalista és fajelméleti nézetek

Az 1930-as évek vége felé felerősödtek a nemzetkarakterológiai és fajbiológiai nézetek egyes magyar pszichológusok írásaiban és beszédmódjában csakúgy, mint tágabb értelmiségi körökben (pl. Szabó Dezső, Hamvas Béla, Prohászka Lajos, Németh László). A nemzetközileg is elterjedt tipológiai, karakterológiai gondolkodás embercsoportok, nemzetek és „fajok” jellegzetességeit kutatta. 1940-ben Magyarságlélektani szekció alakult a Pszichológiai Társaság keretében. A szekció többek között a „sajátosan magyar jellemvonások” tanulmányozását, örökléslélektani kutatásokat, a „népi magatartások” vizsgálatát, a „magyarságpedagógia” fejlesztését tűzte ki célul. Ezekkel összefüggésben megjelent a falu és a nép egészségvédelme, a szociálpolitika, a „fajtavédelem” (házasság előtti tanácsadás) témaköre is. A „faj”/„fajiság” témája többféle hangsúllyal jelent meg a magyar pszichológiában, ezek egy része diszkriminatív, antiszemita jelleget öltött.

Visszaszorulás, második emigrációs hullám

1937-től kezdve a pszichoanalitikusok találkozóit titkosrendőrök figyelték. Az 1938-tól sorozatosan bevezetett faji törvények elzárták a közszolgálati pályákat a zsidó származásúak elől. Ranschburg Pál az 1939-es II. zsidótörvény nyomása alatt nyugdíjazását kérte a Poliklinikán, ahol főorvosként dolgozott. Szondi Lipótot 1941-ben, az u.n. harmadik zsidótörvény bevezetésekor indoklás nélkül elbocsátották saját laboratóriuma éléről, ugyaninnen Méreit is eltanácsolták zsidó származása miatt. 1939 januárjában Hollós István, a Pszichoanalitikai Társaság elnöke a Nemzetközi Pszichoanalitikus Egyesülethez fordult az emigráció segítése érdekében. Az 1938 és 1941 közötti második emigrációs hullámban távozott többek között Bálint Mihály és felesége, Bálint Alice, Róheim Géza és Rapaport Dezső (később Dávid). Ranscburg Pál és Hermann Imre a nyilas uralom alatt pincében rejtőzve éltek, Ranschburg ott is halt meg röviddel Budapest felszabadulása előtt.

Felhasznált források

Erős Ferenc (2015). A nemzetpolitikai lélektantól a tudományos fajelméletig. Socio. hu Társadalomtudományi Szemle, (2), 67-85.

Kovai Melinda (2016). Lélektan és politika. Pszichotudományok a magyarországi államszocializmusban 1945–1970. Budapest, L’Harmattan Kiadó

Mészáros Judit (2009). Az Önök Bizottsága. Ferenczi Sándor, a budapesti iskola és a pszichoanalitikus emigráció Akadémiai Kiadó, Budapest

Vissza

Történelmi háttér