Bognár Cecil Pál édesapja takarékpénztári igazgató volt. Az elemi iskola négy osztályát lakhelyén, Csepregen, a Szombathelyhez közeli kisvárosban végezte, majd a tízéves fiút Kőszegre iratták be a bencés gimnáziumba. Ettől kezdve kikerült a családi környezetből. A gimnázium 4-6. osztályát Sopronban, a 7-8. osztályt Győrött végezte a bencés gimnáziumban. 1899-ben, 19 évesen lépett be a Szent Benedek Rendbe Pannonhalmán, ekkor kapta a rendtől a Cecil nevet. Felsőfokú teológiai tanulmányai mellett a Pannonhalmi Tanárképző Főiskolán matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet is szerzett. 1906-ban pappá szentelték (ekkor 26 éves). 1907-ben a budapesti Országos Tanárvizsgáló Bizottság előtt alapvizsgát tett magyar nyelv és irodalomból, mennyiségtanból és természettanból.

1911 novemberében bölcsészdoktori oklevelet szerzett a Budapesti Tudományegyetemen filozófiából, mint fő tárgyból, és elméleti fizikából és pedagógiából, mint melléktárgyakból. Természettudományos érdeklődésére és tudásvágyára jellemző, hogy doktorátusa megszerzését követően továbbra is logikát, filozófiát és fizikát (elektromos elméletet, kísérleti természettant, fény- hőelméletet) hallgatott a tudományegyetemen, és még a Műegyetemen is felvette az „Elektromos és mágneses mérések” című tárgyat. Tanulmányai elvégzését követően 1906-tól a komáromi, majd az esztergomi gimnáziumban tanított. 1910-ben a kőszegi Bencés Gimnáziumba – egykori iskolájába – helyezték át. Az 1910/11. tanévben hittant, földrajzot, számtant és természettant (fizikát) tanított. A tanév végén ismét áthelyezték: 1912-től 1925-ig újra a komáromi, 1926-tól 1937-ig a pápai, a győri és a budapesti gimnáziumokban tanított.

Pedagógiai munkáját a tudományos pályafutás igényével is összekapcsolta. A Katholikus Szemle c. folyóiratban 1909-1918 között természettudományos cikkeket adott közre, az újságnak szerkesztője is volt. Kezdetben a logika és az értékelmélet filozófiai problémáival foglalkozott, majd érdeklődése a gyermek- és fejlődéslélektan, ill. a kísérleti pedagógia felé fordult. 1921-ben egyetemi magántanári oklevelet szerzett a „természettudományok ismerettana” témában, amit 1926-ban kiterjesztett az „ismerettan és logika”, 1930-ban pedig a „pszichológia és kísérleti pedagógia” tárgykörökre. 1921 és 1937 között magántanári előadásokat tartott a Budapesti Tudományegyetemen a természettudományok ismerettana, a természetfilozófia, az általános ismeretelmélet, a pszichológia és a gyermekpszichológia tárgykörökben. Az 1930-as évekre már a gyermeklélektan szakértőjévé vált. 1937-ben kinevezték a pécsi Erzsébet Tudományegyetem bölcsészeti karára nyilvános rendkívüli tanárrá.

A pedagógiai – pszichológiai közélet aktív szereplőjévé vált ezekben az években. 1921-től tagja a Szent István Akadémiának; 1928-tól a Kisfaludy Irodalmi Társaságnak; 1929-től az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak, 1936-46 között tagja volt az Országos Közoktatási Tanácsnak. Kiemelkedő jelentőségű megbízatásként 1931 és 1936 között elnöke volt a Magyar Gyermektanulmányi Társaság Gyermekpszichológiai Szakosztályának, majd ügyvezető elnöke 1936-38 között. Társelnöke volt a Magyar Pszichológiai Társaságnak.

Bognár Cecil Pál 1941. szeptember 13-i nyilvános rendes tanári kinevezéssel átkerült Szegedre, az itt 1929-től működő Lélektani Intézet élére. A vezetői székben Várkonyi Hildebrand Dezsőt követte, aki a 2. bécsi döntést követően Kolozsvárra távozott segíteni az ottani egyetem, ezen belül is a lélektani intézet újjáélesztését. Feltételezhető, hogy Várkonyi javasolta Bognárt utódául, mint ismert személyiséget a hazai fejlődés- és pedagógiai lélektan területén, aki rádásul Várkonyihoz hasonlóan pannonhalmi bencés szerzetes háttérrel, valamint pécsi kötődéssel is rendelkezett. Bognár Cecil Pál helytállt a rendkívül nehéz évtizedben. Munkatársként a szegedi lélektani intézetben mellette dolgozott Vértes O. József magántanár, a hazai gyógypedagógiai lélektan jelentős képviselője, és Schnell János, aki Ranschburg Pál tanítványa volt, 1926-tól pedig utóda a Gyógypedagógiai Pszichológiai Laboratórium élén. Bognár az intézet vezetése mellett 1943 és 44 között a Bölcsészeti Kar dékánjaként is szolgálta az egyetemet, és különféle bizottságokban (Könyvtári Bizottság, Gazdasági bizottság) is tevékenykedett. Ezekben az években jelent meg néhány jelentősebb publikációja. „Mi és mások. A mindennapi élet lélektana” ( Budapest, 1937) című könyve, amely a társas érintkezés kérdéseit vizsgálta gyakorlati útmutatásokkal kiegészítve, népszerű szerzővé tette. A könyvet többször kiadták, két ízben még az 1989-es rendszerváltás után is (Gyökössy Endre utógondozásában).

A szegedi egyetemen 1944 tavaszáig a háború légkörében, de viszonylag zavartalanul folyt az oktatás. A tavasz végén azonban már országszerte – így Szegeden is – honvédelmi munkára kötelezték a felsőoktatási hallgatókat. 1944 júniusa és szeptembere között a várost hat amerikai légibombázás érte. Őszre a front közeledte miatt a rektor, a hivatalok és az oktatók egy része Budapestre költözött. A háború után a szegedi egyetem – és Bognár Cecil Pál sorsát is megszabta a kommunista párt diktatórikus hatalomátvétele. Az intézet vezetésétől és az egyetemi oktatástól a fordulat évében (1949) klerikális háttere miatt eltiltották, két gyermeklélektani könyvét tiltó listára tették, és 1950-ben kényszernyugdíjazták. A Lélektani Intézetet beolvasztották a Neveléstudományi Intézetbe. Mellőzötten, szegénységben élt Szegeden, majd befogadást nyert Pannonhalmán a bencés apátságba, ott élt 1967. június 28-án bekövetkezett haláláig.

Filozófiai munkáiban amellett érvelt, hogy a fizikai folyamatok a teremtés tényére mutatnak. Értékelméletében a normatív tudatból szintén Istenre következtetett, egyúttal úgy vélte, hogy az újkor tragikus folyamata a normák alkonya, amely a társadalom széthullásához vezethet. A modern magyar gyermekpszichológiai kutatások terepén, értékelméleti kutatásai útján jutott el a gyermektanulmányozáshoz. A pedagógiát értéktudományként tekintette, ami azzal foglalkozik, hogy milyennek kell lennie az embernek, mivé kell nevelni a gyermeket. Ugyanakkor fontosnak tartotta tanulmányozni a gyermeki lét sajátosságait, a gyermek fejlődésében a külső környezet okozta változásokat.

Sokféle területen publikált többek között a Magyar Pszichológiai Szemlében, a Magyar Paedagógia című folyóiratban, a Katholikus Szemlében, a szegedi Délvidéki Szemlében. Élete során minden adandó lehetőséget megragadott az érdeklődők tanítására. Szakfolyóiratokban, szépirodalmi lapokban körülbelül 150 cikket írt, valamint a rádióban, tudományos társaságokban, szabadegyetemeken körülbelül 155 előadást tartott. A pécsi és a szegedi jogi karon is tartott előadásokat rendszeresen a bölcsészetkari előadásain kívül. „Mi és mások. A mindennapi élet lélektana” c. munkája népszerű könyv lett.„Lélektan és nevelés” című összefoglaló könyve az Országos Közoktatási Tanács kiadásában jelent meg 1943-ban, egy olyan könyvsorozat keretében, amely a tanítók, tanárok továbbképzését szolgálta. „A pszichológia” című művében áttekintést adott a pszichológia akkori helyzetéről, a mű az 1935. évi kiadás után 1946-ban változatlan kiadásban jelent meg.

Beágyazott volt a két világháború közötti pszichológiai életben, annak vezető személyiségeit személyesen ismerte. Közéleti tevékenysége nagyon szerteágazó volt. Az MTA Filozófiai Bizottságának meghívott tagja (1928–1945). A Szent István Akadémia Mennyiségtani és Természettudományi Osztálya tagja (1921-től). További tagságok: Magyar Pedagógiai Társaság; Aquinoi Szent Tamás Társaság; Magyar Filozófiai Társaság. Emellett a Magyar Psychológiai Társaság társelnöke, és a Magyar Gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság Gyermekpszichológiai Szakosztály elnöke volt 1931-1936 között, majd ügyvezető elnöke 1936-38 között. Munkásságával jelentősen hozzájárult a két világháború közötti magyar pszichológia felvirágzásához.

Várkonyi Hildebrand Dezső – pszichológus

Vértes O. József – gyógypedagógus

Schnell János – gyógypedagógus, orvos

Nagy László – a hazai gyermektanulmányi mozgalom vezetője

„Két nagy birodalom van, amelybe a filozófia elvezet bennünket: a tények és az értékek birodalma. Mindegyik hozzátartozik az általános világkép kialakításához, mindegyik alkotórésze világnézetünknek. De főképpen az értékek filozófiája tanít bennünket azokra az igazságokra, amelyekre leginkább szükségünk van. Ez tűzi ki azokat a célokat, amelyeknek megvalósítása életünket tartalmassá, nemessé teszi, ez tanít meg bennünket igazi életre. Az értékelméletből nemcsak tudást, hanem bölcsességet is meríthetünk, ez a bölcsesség tudománya.”

Értékelmélet (1923, 4.o.)

 „Az újkor legtöbb szellemi és társadalmi mozgalmában megtaláljuk ezt a norma–ellenes irányzatot. A XIX. század liberalizmusa szintén ennek egyik megnyilvánulása. A liberalizmus nem más, mint harc a normák ellen, törekvés arra, hogy a normákat a minimumra redukálja.” Az újfajta „izmusok” nem új esztétikai elveket találtak ki, hanem inkább tagadása minden esztétikának, lázadások az esztétika normái ellen. Nem az ember alkalmazkodik az elvekhez, hanem az elveket alkalmazzák az emberi törekvésekhez.”

A „Normák alkonya” (1930).

„A mi feladatunk itt nem a lélektan törvényeinek rendszeres ismertetése, hanem csak annyit adni belőle, amennyinek segítségével könnyebben megérthetjük az embert. Saját magunkat és másokat is… Ha megismerjük az embereket, sokat megértünk, és sokat megbocsátunk nekik. Magunkat is megkíméljük sok keserűségtől. Látva a cselekedetük indító okait, bosszúság helyett nem egyszer részvétet érzünk, és szeretetet a megtorlás vágya helyett.”

Bognár Cecil – Gyökössy Endre: Mi és mások. A mindennapi élet lélektana. Szent Gellért Egyházi Kiadó, Szeged, 1992.

„Már eleve tisztában lehetünk azzal, hogy a kísérletek a pszichológiában sokkal nagyobb nehézségekkel járnak, kevésbé megbízható és pontos eredményeket szolgáltatnak, mint a természettudományokban. A kísérleteknek egyik célja, hogy ugyanazt a jelenséget tetszés szerinti számban megismételhessük. A természet jelenségeinél ez legtöbb esetben minden akadály nélkül megtörténhetik. Valamely anyagnak faj súlyára, elektromos ellenállására vonatkozólag bármikor végezhetek méréseket, az illető anyag minden egyes esetben ugyanígy viselkedik. A lelki jelenségeknél egészen más a helyzet. Bármennyire iparkodom is a kísérletet ugyanazon körülmények között megismételni, az egyes esetek között mégis lesznek olyan különbségek, amelyek az eredményt módosítják. Tulajdonképpen minden lelki mozzanat csak egyszer előforduló, szinguláris jellegű. Ha ugyanazzal a kísérleti személlyel egymás után többször elvégzem ugyanazt a kísérletet, a második már nem lesz azonos az elsővel, mert az első alkalommal nyert benyomás hatással van a másodikra és minden előző a következőkre.”

„Aki nem tud tanulni a gyermektől, attól a gyermek sem tud tanulni semmit.”

Idézi Zátonyi Sándor

Gimnáziumi tanárként sok fiatal lelkében hagyott nyomot, felébresztve a normák és a tudomány tiszteletét. A komáromi évek alatt diákja volt a világhírűvé lett stressz kutató Selye János, aki 1967-ben Torontóban egy kitüntetés átvétele alkalmából így emlékezett vissza Bognár Cecilre: „És ha én e ma kapott kitüntetéssel a kezemben visszanézek, a múltból egy komáromi fiú néz felém, orvos-őrnagyi egyenruhájában – az apám, a bencés gimnázium vaskapujából pedig Bognár Cecil tanár úr integet utánam” (idézi Zátonyi, 2009, 728.o. ).

Az ötvenes években nevét nem volt kívánatos említeni a szegedi egyetemen. Emlékezetének helyreállítása az SZTE BTK Pszichológiai Intézet történetének feldolgozása kapcsán, a 2000-es években indult el. Az intézetben oktatási helyiség van róla elnevezve.

Sírhelye Győrött van, a bencés templom sírkertjében: Parcella, Szakasz, Sor, Sír:
N/A, N/A, N/A, N/A, 2010 óta védett (HÉ 2010/81).

Kozák Péter (2013). Bognár ceil Pál. nevpont.hu

https://www.nevpont.hu/palyakep/bognar-cecil-pal-cb79f

Magyar életrajzi Lexikon, Arcanum. Bognár Cecil Pál

https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/b-74700/bognar-cecil-pal-74CAA/

Zátonyi Sándor (2009). Bognár Cecil Pál, a fizika és a pszichológia kiváló művelője. Vasi Szemle. LXIII/6. 727-734.

https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_DunantuliVasiSzemle_2009/?query=bogn%C3%A1r%20cecil%20p%C3%A1l&pg=757&layout=s

Szokolszky Ágnes , Pataki Márta , Polyák Kamilla (szerk.) (2009). A lélektan 80 éves története a szegedi egyetemen: 1929-2009 Szeged: JATE Press, 302 p. 

Szokolszky Á. (2020). A szegedi pszichológia elfeledett története. Szubjektív indíttatású áttekintés és reflexió. In: Szokolszky Á. (szerk.). (2021). A pszichológia fejlődése a vidéki Magyarországon, a kezdetektől a rendszerváltás utáni évekig. 129-160. JATEPress, Szeged