Polgári zsidó családba született, édesapja, Hermann Mór vasúti tisztviselő volt. Hermann Imre gyermekkorában a család a horvátországi – akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó – Fiuméban élt, de néhány évet Zágrábban töltöttek, majd Budapestre költöztek. Egy bátyja volt. Először a botanika, később a matematika és végül a pszichológia foglalkoztatta. Budapesten a Tavaszmező utcai gimnáziumban érettségizett. 1909-től orvosnak tanult, majd 1913-ban a Budapesti Tudományegyetem orvosi karán szerzett diplomát.

Hermann egyetemi hallgatóként az István kórház idegosztályának Donáth Gyula részlegén, majd rövid ideig a gyulai kórház elmeosztályán dolgozott. Az I. világháborúban katonaorvosi szolgálatot teljesített. Még orvostanhallgatóként Révész Géza kísérleti pszichológiai laboratóriumába került. Révész Gézát 1918-ban egyetemi tanárnak nevezték ki a budapesti egyetem bölcsészkarának újonnan létesített kísérleti pszichológiai tanszékére, ahova Hermann 1919-ben tanársegédi (első asszisztensi) megbízatást kapott. Ugyancsak e tanszékre kapott gyakornoki kinevezést Hermann későbbi felesége, Cziner (Hermann) Alice is, akivel 1922-ben kötöttek házasságot. 53 éves házasságuk alatt 3 gyermekük született. Hermann Alice maga is pszichoanalitikus lett, óvodapedagógusként dolgozott.

A tanszék a Tanácsköztársaság bukása után megszűnt. Révész Németországba, majd Hollandiába emigrált, ahol később az amszterdami egyetem pszichológia-professzora lett. Hermann továbbra is kapcsolatban maradt vele és mindvégig Révész-tanítványnak vallotta magát. Ugyanakkor ebben az időszakban ismerkedett meg Freud és Ferenczi munkáival és vált a pszichoanalízis hívévé. Ferenczi 1918-ban, egy előadása nyomán figyelt fel Hermannra. Eltérő egyéniségük ellenére jó viszonyba kerültek, aminek következtében Ferenczi 1922-ben bemutatta Hermannt Freudnak. 1919-ben Hermann – Ferenczi meghívására –tagja lett a Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesületnek. 1921-22-ben Révész Erzsébetnél kiképző analízesen esett át. Az 1930-as évek során részt vett a legfontosabb pszichoanalitikus rendezvényeken, és gyakori vendége volt Szondi Lipót szemináriumainak, amit Szondi saját lakásán tartott. A budapesti Pszichoanalitikus Egyesületben gyakoriak voltak a belső viták, ennek része volt a Hermann Imre és Bálint Mihály közötti ellentét, amelyet az is mélyített, hogy Hermannak Freuddal kedvezőbben alakult a kapcsolata, mint Bálint Mihálynak. Hermann 1932-ben a magyar egyesület titkára, 1936-ban alelnöke lett. Ő képezte ki József Attila híres analitikusát, Bak Róbertet is.

Hermann Imre a nyilas uralomat bújkálva élte túl. „Az antiszemitizmus lélektana” c. munkáját, amely 1945-ben jelent meg, pincében élve írta. A II. világháborút megelőzően is baloldali beállítottságú volt, a háború után pedig belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1945. és 1947. között egyetemi magántanárként szemináriumokat tartott a Budapesti Egyetem orvosi karának Horányi Béla által vezetett ideg- és elmeklinikáján. 1945-ben két évre elnöke lett a Magyar Pszichoanalitikai Egyesületnek. 1949-ben Hajdu Lillyvel védőlevelet írt a pszichoanalízis érdekében Lukács Györgynek, amikor 1948 őszén Lukács lapjában, a Fórumban Tariska István cikkével megindult a pszichoanalízis elleni hadjárat, de ez nem járt sikerrel. Neki, mint a Kommunista Párt tagjának Hajdu Lillyvel együtt kellett levezényelnie az egyesület kényszerű önfeloszlatását.

A kommunista diktatúra „kemény” szakaszában a pszichoanalízisről a nyilvánosság előtt nem lehetett beszélni (beleértve a szakmai nyilvánosságot). Ennek megfelelően Hermann az ötvenes években mellőzötten, társadalombiztosítási (SZTK) orvosként tevékenykedett, munkáit nem adták ki. Eközben az illegális magyar pszichoanalitikus képzés vezetője maradt. 1949. és 1957. között a budapesti XII. kerületi Maros utcai Rendelőintézet szakorvosa, majd főorvosa volt. A nemzetközi pszichoanalitikus mozgalomban sem ismerték el megfelelően, ugyanis szakadárnak tekintették, mivel nem értett egyet Freud minden állításával. Ezért írásait sokáig külföldön sem adták ki. Műveit Fónagy Iván tanítványa segítségével kezdték kiadni főként német, ritkábban angol és francia nyelven.

Felesége, Hermann Alice 1957-től a Művelődésügyi Minisztérium vezető beosztásában vett részt a felsőfokú óvónőképzés kialakításában. Számos óvodapedagógiai és gyermeklélektani cikket, tankönyvet és jegyzetet írt, szerkesztett. Hermann Imrével több közös fejlődéslélektani és pszichoanalitikus munkájuk jelent meg. Hermann Imre még 90-es éveiben is rendelt, írt, havonként szemináriumot tartott. Életének egyik főműve, Az ember ősi ösztönei c. könyv második kiadása után, 1984. február 24-én halt meg Budapesten, 95 évesen.

Hermann Imre a biológia, a matematika és a filozófia különféle területein járatos analitikus volt, aki elméleti elgondolásait és gyakorlati tapasztalatait eredeti módon ötvözte és a Budapesti Iskola egyik önálló és máig nagy hatású irányát alapította meg. Munkásságára döntően hatott Ferenczi mellett Révész Géza is, akinek a kísérleti pszichológiai laboratóriumában dolgozott pályája kezdetén, ezért is közeledett a pszichoanalízishez a kísérleti pszichológia felől. Kutatásai főként az ösztönvilágra, az érzékelésre és gondolkodásra, tehetségre és módszertani aspektusokra irányultak. Korai művei közé tartozik a „Randbevorzugung als Primärvorgang” c. munka (1923), amiben a kísérleti és a pszichoanalitikus szemléletet ötvözve kimutatja, hogy amikor az egészséges felnőtteknek kell választaniuk véletlenszerűen elemeket egy halmazból, akkor inkább középről választanak, míg a gyerekek, a pszichés betegek inkább a széleket preferálják. A „széli preferencia” vizsgálatai szerint az akaratlan cselekvésre, tudattalanra jellemző folyamat és műveleti szinten is hatást gyakorol.

Hermann gondolatrendszerében fontos helyet foglalt el a korai anya-gyermek kapcsolat, amelynek jelentőségét nemcsak az ösztön, hanem az én oldaláról is felismerte. Kiemelte a primitív érzékelések, például a szag- és hőorientáció fontosságát. Megkapaszkodás-ösztön elmélete, amelyet Az ember ősi ösztönei című művében fejtett ki 1943-ban, elmélyítette Freud ösztönelméletét. Ez jelentős hozzájárulás volt a pszichoanalízis fejlődéslélektani kidolgozásához. Hermann a főemlősökről szerzett etológiai ismereteket párhuzamba állította az analitikus látásmóddal. Szerinte a Moro-reflex csecsemőknél, amikor karjaikat hirtelen széttárják, ujjaikat fogásra készen szétterpesztik és utána karoló mozdulatot tesznek, mintha kapaszkodni szeretnének, a főemlősök megkapaszkodási késztetésének a maradványa. Számos majomfajtánál megfigyelhető, hogy az újszülöttek az anyjuk szőrzetébe kapaszkodnak és életük első néhány hetét, hónapját így töltik és veszély esetén újra visszakapaszkodnak anyjuk testére. Kiemelte, hogy az emberi viselkedés számos eleme is biológiai eredetű veleszületett ösztönkésztetésen alapul.

A második világháború éveiben foglalkozott az antiszemitizmus pszichológiájával.

Az 1950-es, ’60-as és ’70-es években Hermann Imre küldetésének tekintette, hogy a pszichoanalízis, és az analitikus képzés, fennmaradjon. Illegális körülmények között életben tartotta a Rákosi korszakban feloszlatott Magyar Pszichoanalitikus Egyesületet, és újabb pszichoanalitikus generációt képzett ki. Ennek sikerében közrejátszott, hogy a pszichoanalízist pozitívan befogadó szellemi-kulturális közeg rejtetten, de fennmaradt a kommunista párt felső berkeiben. Nyolcvan éves volt, amikor állami kitüntetés formájában munkásságát hivatalosan is elismerték.

Révész Géza – mestere

Ferenczi Sándor – mestere

Bálint Mihály – pszichoanalitikus társa, akivel vitában állt

Hajdu Lilly – pszichoanalitikus társa, őt követő egyesületi elnöke

Bak Róbert – tanítványa

„Azzal kezdtük a táplálkozás ösztönének tárgyalását, hogy kétségtelenül ösztönmegnyilvánulással állunk szemben. Ugyanez a megkapaszkodásnak ösztön mivoltára már nem oly vitathatatlan. Sőt éppen ellenkezőleg, a szerzők csak elvétve beszélnek az idesorolandó jelenségek ösztöntermészetéről, bár a jelenségek maguk kétségen kívül valóak. Jelentőségüket sokféle változatukkal idestova húsz éve, hogy felismertem, és következményeikkel együtt méltattam. Alverdes a szopáson és a nyelésen kívül a „sajátságos kapaszkodási reakciót, ezt a nyilvánvalóan ősi öröklött megnyilvánulást, amely a mai embernél jelentőségéből nagyon sokat veszített”, sorolja az újszülött öröklött ösztöneihez; Brandes a majmok átkarolási ösztönéről, Heck a hajban való megfogózás „öröklött ösztönéről” szól. Az első alapjelenség, amely az idevágó tapasztalatok kiindulása, röviden az, hogy a majomgyerek élete első hónapjait anyja testében megkapaszkodva tölti el.”

„Könnyűszerrel adódik mármost a kérdés, hogy vajon mi lett a sorsa a megkapaszkodás ösztönének a főemlősök élén álló embernél? Változnia kellett, már csak az ember elszőrtelenedése miatt is; az emberi csecsemőnek nem áll megkapaszkodásra alkalmas szőrzet a rendelkezésére.”

Herrmann Imre: Az ember ősi ösztönei

Az 1960-as évektől a pszichoanalízis a „tiltott”-ból fokozatosan bekerült a „megtűrt” kategóriába. 1969-ben a tanítványok megemlékeztek Hermann nyolcvanadik születésnapjáról. 1943-ban kiadott fő művét (Az ember ősi ösztönei) 1984-ben adták ki újra. 

Temetése 1984. februás 24-én volt, a Farkasréti Temetőben. Sírhelye: Parcella, Szakasz, Sor, Sír: CC, N/A, N/A, 621 fülke.
(forrás: http://intezet.nori.gov.hu/national-tombs/budapest/farkasreti-temeto/hermann-imre/ )

Hermann Imre Egyesület (2010-2014).; képviselő: Drelyó Ágnes. Céljuk: Hermann Imre pszichoanalitikus munkásságával kapcsolatos tárgyi emlékek és dokumentumok feltárása, archiválása. (forrás: http://www.helyicivil.hu/r/hermann-imre-egyesulet-budapest )

A nagy integráló. (2012). Lélekemelő. Pszichiátriai Magazin 2012. június IV. évfolyam 2. Szám. https://vandb.hu/files/_index/doc/lelekemelo-14.pdf

Hárs, György Péter (1993). A Budapesti Pszichoanalitikai iskola regénye. Múlt és Jövő, (2), 39-48.
https://multesjovo.hu/wp-content/uploads/aitfiles/9/3/93_02-12hgyp.pdf 

Harmat, Pál (1986). Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis: a budapesti mélylélektani iskola története, 1908-1983. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem.A

A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület honlapja. Az Egyesület története.
https://psychoanalysis.hu/rolunk/az_egyesulet_tortenete

Vajda, Zs., (1995). A pszichoanalízis budapesti iskolája és a nevelés. Sik Kiadó Kft.