Német származású értelmiségi családból származott, kik a reformkor pezsgő szellemi életében váltak igazán magyarrá. Édesapjuk, Lechner Nepomuk János ügyvéd, városi főtisztviselő, főadószedő volt, aki később téglagyárat alapított, édesanyjuk Schummayer Terézia volt.

Testvérei: 
– Lechner Gyula jogász, festőművész, műfordító, Madách Imre, Az ember tragédiájának német tolmácsolója, Lechner Ödön építész, a magyar szecessziós stílus egyik megteremtője,
– Lechner Ilka, Lechner Irma és Lechner Bolda voltak. (Lechner Ödön nevéhez fűzódik többek között a budapesti Iparműveszeti Múzeum, a Földtani Intézet, a jelenlegi Nemzeti Bank, a kecskeméti Cifra Palota.)

Születése a szabadságharcot leverő Hainau terrorisztikus uralmának lezárulásának évére esett. Apja téglagyára biztosította a család anyagi hátterét. A gyár a kiegyezés után világvárossá alakuló Budapest nagy építkezéseihez szolgáltatott építőanyagot.

Lechner Károly a családi hagyományokkal szakítva választotta az orvosi pályát. 1874-ben sebészdoktori, majd szülész- és szemészmesteri oklevelet szerzett. 1874-től 3 éven át Wágner János belgyógyászati klinikáján volt gyakornok (tanársegéd), majd az elme- és ideggyógyászattal kezdett foglalkozni. 1877-től hat éven át volt főorvos Schwartzer Ferenc híres budai elmegyógyintézetében, ahonnan a magyar elmeorvoslás számos jeles alakja került ki (pl. Laufenauer Károly). Schwartzer tekinthető a tudományos pszichiátria magyarországi megalapítójának. Az intézmény légköre és szemlélete meghatározó volt Lechner számára; száműzték a kényszerítő eszközöket, helyette gyógyszeres kúrát és munkaterápiát alkalmaztak. Hangsúlyt fektettek a családias légkörre, az orvosi kar együtt étkezett a betegekkel. Lechner Károlyt rövid ideig családi kapcsolat is fűzte Schwartzer Ferenchez, hisz feleségül vette lányát, Annát. 1879-ben elvesztette feleségét. Ez közrejátszhatott abban, hogy több éves külföldi tanulmányútra ment. Megismerkedett Európa akkori legkivalóbb ideg- és elmegyógyászaival (Bécs: Theodor Meynert, Berlin: Otto Westphal, Moritz Lazarus). Dolgozott Wilhelm Wundt és Jean-Martin Charcot munkatársaként is (Charcot tekinthető a modern neurológia megteremtőjének). Külföldi munkaállomásairól hazatérve itthon az ideg- és elmekórtan elismert szakértőjének számított, aki erőteljesen érdeklődött a pszichológia iránt. 1883-ban hazatértekor az Angyalföldi Országos Elmebeteg Ápolda főorvosa, majd igazgatója lett. Űjranősült, második házasságából született Egon nevű fia.

1889 július havában Trefort Ágoston közoktatás- és vallásügyi miniszter az ideg- és elmekórtan és a törvényszéki lélektan nyilvános, rendes tanárává nevezte ki a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre. Ekkor 39 éves volt. Az orvosi karon újonnan létesített Ideg-elmekórtani és Törvényszéki Lélektani Tanszékéhez egy elmekórház („Elmekórtani Kóróda”) is tartozott. Ez egy kis klinika volt a külvárosban bérelt magánházak összekapcsolt területén, de az első ilyen, mivel Laufenauer Károly hasonló budapesti tanszéke csak később kapott kórházat. Munkásságát méltányolva báró Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter lehetővé tette Lechner számára egy új elme- és idegklinika megépítését. A klinika 1901-ben, 10 évi munka után nyílt meg tíz pavilonnal, 200 ággyal elmebetegeknek, 30 ággyal idegbetegeknek. A terveket Lechner Károly maga készítette el. Modern felszereltsége, esztétikus és célszerű, kényelmes és humánus légköre Európa-szerte kiemelkedővé tette az új klinikát. Lechner gondot fordított az épület és a betegek által használt helyiségek esztétikai kialakítására, képekkel díszítette a szobákat, folyosókat, kertet telepített a pavilon körül, betegkönyvtárat szerveztetett, újságokat, folyóiratokat rendelt meg a betegeknek. Rendszeresen vitte őket kirándulni, várost nézni, gondot fordíttatott a testnevelésre, fizikai tevékenységre. Az intézet híre hamarosan túllépett Erdély határain és a legkülönbözőbb vidékekről érkeztek betegek. Ugyancsak 1901-ben nyitották meg a járóbeteg-rendelést, ahol a szegények részére ingyenes rendelést biztosítottak. 1903-ban az új klinika legkorszerűbb módon való megalkotásáért udvari tanácsos címmel tüntették ki.

Lechner kísérleti pszichológiai munkája is jelentőssé fejlődött, labort működtetett. 1900-ban a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert koponyamérő eszközével („cephalographe”). Előadásokat tartott az Orvosegyesületben, nagy számú közleménye jelent meg magyar (Orvosi Hetilap, kórházi kézikönyvek), német és francia szaklapokban. Egyetemi elismertségét jellemzi, hogy több alkalommal volt dékánja az orvosi karnak, 1897-ben pedig rektori méltóságot viselt.

Az első világháború idején Lechner kolozsvári klinikája egyre inkább hadi kórházzá alakult át. Gedeon nevű vegyészdoktor fiát, aki a fronton harcolt, még a háború legelején elvesztette. 1918 karácsonyán a román katonaság megszállta Kolozsvárt. Ettől kezdve a tanárok zaklatásnak, házkutatásoknak, egyesek pénzbüntetéseknek voltak kitéve. 1919. május 11-én a román katonaság az egyetemet is megszállta, az épületeket és az ingóságokat lefoglalták. Az egyetem vezetőjét és tanárait I. Ferdinánd király iránti hűségesküre szólították fel, melynek letételét az egyetemi tanács, a rektor és a tanári kar megtagadta, ezért katonai felügyelet mellett el kellett hagyniuk az egyetemet. Fia elvesztése, a román megszállás, a magyar egyetem menekülése Lechner Károlyt is megviselte és menekülésre kényszerítette. Ezzel kolozsvári három évtizedes gyümölcsöző munkássága lezárult.

A hontalanság időszaka következett. A Kolozsvárról Budapestre való menekülés után az Egyetemet ideiglenesen Budán helyezték el, és 1920. február 25-től három féléven át működött igen mostoha körülmények között. Lechner Károly – ekkor 70 évesen, dékánként- arra törekedett, hogy az Egyetem véglegesen Szegedre kerüljön. Ez 1921-ben sikerült is és az október 9-i megnyitásáig az egyetemi intézeteket és klinikákat – ha ideiglenesen is elhelyezték Szegeden. Az Elme – és ideggyógyászati klinika a Pulcz utcai közkórház telkén lévő úgynevezett nyugodt elmebetegek pavilonjában kapott elhelyezést és itt kapott lakást Lechner professzor is. 1921 őszén a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. A székfoglalót „Közérzéseink az értelmi munka szolgálatában” címmel írta meg, de elmondani súlyos betegsége miatt már nem tudta. Azt Schaffer Károly olvasta fel. 1922. január 19-én, hosszú szenvedés után hunyt el Budapesten. Gyászszertartásán az MTA nevében Kenyeres Balázs egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, a kolozsvári egyetem orvosi kara nevében Veszprémi Dezső egyetemi tanár búcsúztatta. Az MTA-n az emlékbeszédet Buday Kálmán mondta. Lechner Károlyt a Kerepesi úti Temetőben, a Batthyány-mauzóleum közelében lévő családi sírboltban helyezték örök nyugalomra (Parcella, Szakasz, Sor, Sír: Batthyány mauzóleum mögött, N/A, N/A, 11). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította 2004-ben.

Lechner magyar úttörője volt a lelki jelenségek kísérleti megközelítésének, ezért az első pszichiáter pszichológusnak tekinthetjük Ranschburg Pál mellett, aki magas szintű kísérleti munkásságot fejtett ki. Olyan elmegyógyintézetet hozott létre, amely akkor páratlannak számított a vilában. Saját mérőeszközöket készített – például egy tachisztoszkóp jellegű „ingerkészüléket”, amellyel a figyelmet és az asszociáció erősségét a felismerés gyorsaságával mérte. Kiemelkedik koponyamérő eszköze („cephalographe”), amellyel 1900-ban a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert (a készülékkel minden irányban mérni lehetett az emberi fejet). „Az érzéki észrevevés elemi alkatrészei” (1884) c. munkájában már hivatkozik saját kísérleteire.

Szakirodalmi munkássága 131 közleményből – reflexelméleti és társadalompatológiai, illetve a társadalmi állapotok megjavítására irányuló munkákból állt. Egyik kiemelkedő alkotása az 1892-ben megjelent „A tudatosság ténye szellemi életünkben” c. tanulmánya, amelyben a reflexek jelentőségét vizsgálta, s ezzel a reflexológia egyik megalapozója lett. Sok tekintetben Pavlov előfutára volt. Arra a megállapításra jutott, hogy az ép és a kóros lelki jelenségek, mint minden életjelenség a reflexekre vezethetők vissza. Az érzések, a közérzet, az észlelés és a hangulat a központi idegrendszerre ható ingerekből erednek és ezek a lelki élet elsődleges tényei. A reflexek bonyolult kapcsolódása nyomán keletkezik a társítás művelete, s az ezek folyamán keletkező érzéseket nevezzük képzetnek. Osztályozta a reflexeket, ez irányú kutatásait a Reflextypusokról c. munkájában összegezte. Megkülönböztetett külső- és belső reflexeket, s ezek mindegyikében veleszületett és szerzett típusokat. Bizonyítékokat sorakoztatott fel a szerzett reflexek átörökíthetőségére vonatkozóan. Munkásságával Pavlovtól függetlenül kidolgozta a feltételesreflex-elméletet. Később társadalmi reflexekben kereste az emberi közösségek fejlődését, a nyelv és a gondolkodás összefüggéseit. Elemezte a gyermek pszichés fejlődését, foglalkozott nőnevelési kérdésekkel. Önálló fiziológiai alapokra épült pszichológiát és pszichopatológiát dolgozott ki. A hallucinációkkal, a tudatállapot-változásokkal kapcsolatos vizsgálatai is jelentősek. Bizonyította, hogy a hallucinációk nemcsak az agykéregben, hanem az alattuk lévő központokban jönnek létre. Ez idő tájt több előadást tartott az Orvosegyesületben. Jelentős szakirodalmi tevékenységét kórházi évkönyvekben, az Orvosi Hetilapban és a különféle német és francia szaklapokban fejtette ki. Aktív tudományos közéletet élt és ismeretterjesztő előadásokat is tartott a társadalmat érintő kérdésekben (alkoholizmus, feminizmus). Rendszeres előadója volt többek között az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztályának, az Alkoholellenes Szövetségnek, az Erdélyi Irodalmi Társaságnak.

A kolozsvári egyetemen 1897/98-ban rektori teendőket látott el, gyakran töltött be dékáni tisztséget. Tagja volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak. A Törvényszéki Orvosi Bizottság és a Tiszti Orvosi Vizsgáló Bizottság alelnökévé választotta; A Magyar Filozófiai Társaság Közleményeinek munkatársa volt az 1900-as években. Tanárságának 25. évfordulójára egy 46 értekezést tartalmazó kötetet adtak ki (Dolgozatok. Kolozsvár, 1915). Tanítványai közül később többen a magyar elmegyógyászat vezető szakembereivé váltak. Közülük Fabinyi Rudolf 1925. és 1936. között a Lipótmezei Elmegyógyintézet igazgató főorvosa volt.

Moritz Lazarus – Filozófus és pszichológus, lélektani előadásainak hallgatója

Wilhelm Wundt – pszichológus, akinél tanult

Jean-Martin Charcot – neurológus, munkatárs, akinél tanult

Fabinyi Rudolf – tanítvány

„Sajátos, önálló pszichológiát, pszichopatológiát állítottam fel. . . Nagy anyagot gyűjtöttem evégből, és szándékom annak feldolgozásával — ha megélem — a reflex tényeire felépített nagyobb ideg-elmekórtani és törvényszéki lélektant írni. Hiszen sikerült a reflex eseményeivel az érzések és érzelmek, az észrevevések és képzetek, az ösztönök és az akaratos cselekvések, úgyszintén az ezek engedelmével létesülő értelmi munkának mindenféleségét, az alvás és az öntudat állapotait megvilágítani.”

Lechner Károly önéletrajza, kézirat, 4. Lap, p. 212

„ Amik vagyunk, amik leszünk, csak az emlékeinknek köszönhetjük. Annyit érünk csupán a társadalomban, a mennyit az emlékeinkkel a társadalomnak adózni képesek vagyunk. (…) Társadalmi törvényeinket , szokásainkat, az illem követelményeit embertársaink emlékezésére alapítjuk. (…) Az ősök emléke tanítja fajunkat, népünket, hazánkat szeretni. Minden ami családunkhoz, tűzhelyünkhöz, a fajunkhoz, országunkhoz, nemzetünkhöz fűz, emlék csupán. Illő tehát, hogy emlékeinket ápoljuk, becsben tartsuk, tökéletesítsük és gyarapítsuk. A társadalom számára elveszett a kit emlékek nem kötnek hozzája.Az emberiségre ártalmas, ki hamis emlékeket hordoz magában. A hazának ellensége , kit a hazafiaság ezer emléke nem táplál szüntelen. Jaj annak az országnak, a melynek polgárai lemondással kitörlik emlékükből az atyák vágyait, reményeit, óhajait és törekvéseit. ”

Lechner Károly: Az emlékezésről (1911)

„A közérzéseknek lényeges szerepük van a lelki események lefolyásában, a gondolkodás fényeiben, egyáltalában az értelmi működések körében. Mit is értsünk a közérzések neve alatt? A legalsóbbrendü egysejtű őslényeknek, a protozoáknak is vannak közérzéseik. Az állatvilág összes élő egyéneinél közérzésekkel találkozunk. Minél magasabbrendű, minél tökéletesebb fejlődésű valamely élőlény, minél szövődményesebb szervek állanak rendelkezésére, annál többfélék, annál többszinűek, annál változatosabbak annak közérzései.”

Lechner Károly: Közérzéseink az értelmi munka szolgálatában. Székfoglaló értekezés, 1923. április 9. Felolvasta Schaffer Károly 1evelező tag.

Munkatársai róla:

„Hadd legyen ez a könyv a kortársi belső ragaszkodás tolmácsa, melyet egy negyed századon át a tanári karban magad részére megszereztél és biztosítottál azzal a szerény és férfias, csendes és határozott, hatalomra nem törekvő, de semmi terhet el nem kerülő, mindig jót akaró magad tartásával, melynek sem célja sem jutalma nem lehet más, mint a társak szeretete.”

1915 – Lechner Károly 25 éves tanári jubileumára a tanár társak és tanítványok emlékkönyvéből

Életében munkásságát elismerés övezte, vezető szaktekintély volt. A II. világháború után a Magyarországon művelt hivatalos pszichológia és orvostudomány nem tartotta fenn emlékezetét, a történeti visszatekintések nem említették meg nevét és munkásságát. Máig nem eléggé ismert jelentőségéhez képest. 1956-ban válogatott művei kiadásra kerültek a kolozsvári egyetemen (Bolyai Tudományegyetem), az ott működő filozófus Balázs Sándor és a Spielmann József, a Marosvásárhelyi Egyetem Orvostörténeti Intézetének kutatója gondozásában. (Lechner Károly művei. Válogatta és a bevezetőt írta Balázs Sándor és Spielmann József, Bukarest, 1956.)

 2001-ben megemlékezést írt róla Kapronczai Károly az Orvosi Hetilapban (1850-1922) 2008-ban.
2008. május 2-án Iványi János előadást tartott az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának XVIII. szakos ülésén „Lechner Károly és erdélyi szellemi öröksége” címmel, az írás 2009-ben megjelent az Orvosi Hetilapban. Kolozsváron még fennáll villája, a Lechner-ház. Budapesten a kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Dobozy Attila (1997). Lechner Károly Szegedi Egyetemi Almanach: (1921-1996). II. köt. Szeged, 1997, 217-218. p.

Iványi János (2008). Lechner Károly, a kolozsvári, majd a sze-gedi Elme- és Ideggyógyászati klinika első igazgatója. Orvostudományi Értesítő, 200, 81 (2): 142-144

Iványi János (2009). Lechner Károly és erdélyi szellemi öröksége Orvosi Hetilap, 150 (42).

Kapronczay Károly: Megemlékezés Lechner Károlyról. Orvosi Hetilap, 2001, 142(24) 1279-1280.

Kozák Péter (2021). Lechner Károly pályakép. Névpont

https://www.nevpont.hu/palyakep/lechner-karoly-6e96b

Szokolszky, Á. (szek.) (2000). A lélektan 80 éves története a szegedi egyetemen,1929-2009. társszerk. Pataki Márta, Polyák Kamilla. Szeged, JATEPress. Lechner Károly lásd 15-17.

Séra (2021). A pszichológia története a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen, a II. vh. előtt. In: Szokolszky Á. (szerk.). (2021). A pszichológia fejlődése a vidéki Magyarországon, a kezdetektől a rendszerváltás utáni évekig.57-82. JATEPress Kiadó, Szeged.